Az október 15-i dátumot valószínűleg már sosem fogom elfelejteni… 2014.10.15-én pedig éppen egy év telt el az epilepszia műtétem óta.
November elején került sor az éves kontrollra a pécsi klinikán. Szerencsére csupa jó hírről számolhattam be a Professzor Úrnak. Eltelt EGY TELJES ÉV TÜNETMENTESEN! Se kisroham, se nagyroham, se ájulás, semmi!
Igaz, mivel a pacemakert 2013 decemberében megkaptam, elméletileg elájulni már nem ájulhatok el, de a kardiológusi vizsgálat szerint nem is állt fent ez a veszély, brachycardia közelében sem álltam. 2 év alatt a pacemakerem is alig működött (tehát remélhetőleg az akkumulátor ki fog tartani nagyjából 10 évig).
2014 tavaszán kezdtük el a 3-féle gyógyszerből az egyiket csökkenteni, 3 x 1 adaggal indultam, most már csupán napi 1 x 0,5 szedek és márciustól teljesen leállhatok róla! Igaz, ez csupán kiegészítő gyógyszer, még marad kétféle epileptikum.
Talán a kevesebb gyógyszer miatt is, de sokkal kevésbé vagyok fáradékony, jobban bírom a napokat és a munkahelyi terhelést. Nem alszom már annyit, korábban szükségem volt 10-12 óra napi alvásra (éjszaka és ha tehettem nappal, délután is ledőltem pár órára). Ma már hétvégén ebéd után egy óra pihenés bőven elég és teljesen kipihentnek érzem magam (ellentétben azzal, hogy korábban képes voltam 2-3 órákat aludni délután) és este is fent tudok maradni akár 10 óráig is!
Ez már nagy eredmény nálam, számomra hihetetlenül idegesítő volt, hogy egy (nem is túl késő) esti filmet nem tudtam megnézni, mert már 9 órakor elaludtam.
Igaz, a felkeléssel sosem volt bajom, mindig is korán kelő voltam, sosem tudtam sokáig aludni, így ha kell, ha nem, legkésőbb 6 óra körül felébredek még hétvégén is, amikor pedig pihenhetnék. De ez nem betegség és nem is panaszkodom miatta!
Remélem, hogy továbbra is minden rendben lesz és ha későn is, de előbb-utóbb talán mégis csak lehet egyszer jogosítványom is.
2014 ősz – egy évvel az epilepszia műtét után
2015 január 31. | Szerző: Bosszantó skorpió
Az október 15-i dátumot valószínűleg már sosem fogom elfelejteni… 2014.10.15-én pedig éppen egy év telt el az epilepszia műtétem óta.
November elején került sor az éves kontrollra a pécsi klinikán. Szerencsére csupa jó hírről számolhattam be a Professzor Úrnak. Eltelt EGY TELJES ÉV TÜNETMENTESEN! Se kisroham, se nagyroham, se ájulás, semmi!
Igaz, mivel a pacemakert 2013 decemberében megkaptam, elméletileg elájulni már nem ájulhatok el, de a kardiológusi vizsgálat szerint nem is állt fent ez a veszély, brachycardia közelében sem álltam. 2 év alatt a pacemakerem is alig működött (tehát remélhetőleg az akkumulátor ki fog tartani nagyjából 10 évig).
2014 tavaszán kezdtük el a 3-féle gyógyszerből az egyiket csökkenteni, 3 x 1 adaggal indultam, most már csupán napi 1 x 0,5 szedek és márciustól teljesen leállhatok róla! Igaz, ez csupán kiegészítő gyógyszer, még marad kétféle epileptikum.
Talán a kevesebb gyógyszer miatt is, de sokkal kevésbé vagyok fáradékony, jobban bírom a napokat és a munkahelyi terhelést. Nem alszom már annyit, korábban szükségem volt 10-12 óra napi alvásra (éjszaka és ha tehettem nappal, délután is ledőltem pár órára). Ma már hétvégén ebéd után egy óra pihenés bőven elég és teljesen kipihentnek érzem magam (ellentétben azzal, hogy korábban képes voltam 2-3 órákat aludni délután) és este is fent tudok maradni akár 10 óráig is!
Ez már nagy eredmény nálam, számomra hihetetlenül idegesítő volt, hogy egy (nem is túl késő) esti filmet nem tudtam megnézni, mert már 9 órakor elaludtam.
Igaz, a felkeléssel sosem volt bajom, mindig is korán kelő voltam, sosem tudtam sokáig aludni, így ha kell, ha nem, legkésőbb 6 óra körül felébredek még hétvégén is, amikor pedig pihenhetnék. De ez nem betegség és nem is panaszkodom miatta!
Remélem, hogy továbbra is minden rendben lesz és ha későn is, de előbb-utóbb talán mégis csak lehet egyszer jogosítványom is.
Oldal ajánlása emailben
X